Sejtelmem sincs, hogy máshol hogy mennek a dolgok. De az az érzem hogy egyes helyeken a dolgon nem úgy működnek mint azoknak kellene. Nem vagyok egy szent fazék, de azért úgy szokás hogy az ember másokat előre segít és nem hátráltat, hát sajnos ez eddig a munkán kívül és a baráti közösségen kívül jelentkezik. Sem baráti körben és sem nem munka helyi környezetben nincs az hogy az emberek egymást hátráltatnák. Igen jól érezhető hogy van még egy közeg ahol tapasztalhatóak még olyan jelek amelyekre én fel tudom kapni a fejem. Nem említem eme nemes helyet. Az a baj hogy az emberek általában ott tesznek keresztbe a másiknak ahol csak lehet. Ez nem vicc azok az emberek akik segítenék az életben való erőlejutásodat azok gátolják meg a leginkább azt hogy „szintet lépj”. És nem tudsz mit tenni, mert ők irányítják életed leg apróbb mozzanatait és olyan mintha karóhoz kötött eb lennél és várnád mikor engednek el hogy végre él életed a szabad világban. Csak az a baj hogy a karó olyan erős a lánc pedig nem szakad, hogy ennek nem lehet engedni. Így esélyed nincs elszakadni és meglátni azt ami tényleg fontos. Alkalom nyílik arra, hogy tapasztalj és gyűjts ismeretet, de ez a való életben nem elég. Csak elég elképzelni egy bányászt aki csak oktató videókból tanulná meg a bányászat apró csinyát-binyát aztán amikor ki megy terepre beomlik a bánya. Azért ez nem éppen egy kellemes dolog lenne. És mind ez miért mert elméleti síkon mozgott eddig. És beseggelte a tudni valót, de azt abban a pillanatban alkalmazni nem tudja, mert sosem volt olyan helyzetben, hogy erre szüksége legyen. Vagy mire oda kerül már rég elfelejtette és már nem fogja tudni használni azt a tudást, amit korábban összeszedett. Sokan úgy gondolják, hogy a tudás ismeretet is ad. Szerintem ez kevés alkalommal van így. Kevés az, amikor kéz a kézben járnak ezek. Kevés az az ember, akik képesek ezeket egyben „megvalósítani”. Nem lehetetlen, de ezt is tanulni és tapasztalni kell. Nincs mese.

Egy szó mint száz, az üzenetem az akar lenni, hogy a mai rendszerek nem túl fejlettek. Mindenki el van szállva. (Tisztelet a kivételnek, de tényleg sok ember van.) De az a baj hogy sokan úgy vannak elszállva maguktól, hogy észre sem veszik és bíráskodnak mások felett. Biztos ők is nyomást kaptak máshonnan, de nem értem miért kell ezt másokra is kivetni, miért lesz ettől neki jobb? Nem jobb lenne egy olyan környezetben és társaságban lenni; ahol mindenki segíti egymást és ha baj van akkor számíthat a másikra? Ehelyett megy a szemétkedés és a szívatás. Soha nem fogok tudni rájönni arra hogy ez egyes embereknek milyen örömöt jelenthet. Tudom nem vagyunk egyformák, de azért szerintem ez nem egy megfelelő „forma”. Lehet ilyenkor azt mondani hogy, majd az élet vissza adja. Ez általában így is van. De nem adná vissza az élet, ha nem lenne ilyen. És kölcsönösen segítenék egymást. Nem tudom, mit szólnának hozzá ha egyszer nekik kellene segítség és nem segítene senki. Persze ilyenkor könnyű azt mondani, hogy nem lesz ilyen vagy majd valahogy megoldja. De így eldobja magától a könnyebb utat és csak szenvedés okoz másoknak azzal, hogy nem hagyja a másikat.

Szeretet mind azoknak akik megérdemlik...